Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Out of the depths I have cried to you, Adonai.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Lord, sh'ma ·hear obey· my voice. Let your ears be attentive to the voice of my petitions.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

If you, Yah, kept a record of depravities (moral evils), Lord, who could stand?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

But there is forgiveness with you, therefore you are feared.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

I wait for Adonai. My soul waits. I hope in his word.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

My soul longs for 'Adonay [Lord] more than watchmen long for the morning; more than watchmen for the morning.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Israel [God prevails], hope in Adonai, for with Adonai there is chesed ·loving-kindness·. With him is abundant redemption.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

He will redeem Israel [God prevails] from all their depravities (moral evils).