Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

A Song of degrees. Out of the depths do I call upon thee, Jehovah.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Lord, hear my voice; let thine ears be attentive to the voice of my supplication.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

If thou, Jah, shouldest mark iniquities, Lord, who shall stand?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

But there is forgiveness with thee, that thou mayest be feared.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

I wait for Jehovah; my soul doth wait, and in his word do I hope.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

My soul [waiteth] for the Lord more than the watchers [wait] for the morning, [more than] the watchers for the morning.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Let Israel hope in Jehovah, because with Jehovah there is loving-kindness, and with him is plenteous redemption;

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

And he will redeem Israel from all his iniquities.