Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Een bedevaartslied. Uit de diepten, o Jahweh, roep ik tot U,

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Heer, hoor mijn klagen; Laat uw oren toch luisteren Naar mijn bidden en smeken!

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Ach Jahweh, zo Gij de zonde gedenkt, Ach Heer, wie zou het bestaan?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Neen, bij U is vergeving, Opdat ik vol hoop U zou vrezen, o Jahweh.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Mijn ziel schouwt hunkerend naar zijn belofte, Mijn ziel smacht naar den Heer;

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Meer dan wachters naar de morgen,

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Ziet Israël naar Jahweh uit. Want bij Jahweh is ontferming, En overvloed van verlossing;

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Hij zal Israël bevrijden Van al zijn zonden!