Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Sang til Festrejserne. Fra det dybe raaber jeg til dig, HERRE,

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

o Herre, hør min Røst! Lad dine Ører lytte til min tryglende Røst!

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Tog du Vare, HERRE, paa Misgerninger, Herre, hvo kunde da bestaa?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Men hos dig er der Syndsforladelse, at du maa frygtes.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Jeg haaber paa HERREN, min Sjæl haaber paa hans Ord,

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

paa Herren bier min Sjæl mer end Vægter paa Morgen, Vægter paa Morgen.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Israel, bi paa HERREN! Thi hos HERREN er Miskundhed, hos ham er Forløsning i Overflod.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Og han vil forløse Israel fra alle dets Misgerninger.