Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Píseň stupňů. Z hlubokosti volám k tobě, Hospodine.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Pane, vyslyš hlas můj, nakloň uší svých k hlasu pokorných proseb mých.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Budeš-li nepravosti šetřiti, Hospodine Pane, kdo ostojí?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Ale u tebe jest odpuštění, tak aby uctivost k tobě zachována byla.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Očekávám na Hospodina, očekává duše má, a ještě očekává na slovo jeho.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Duše má čeká Pána, víc než ponocní svitání, kteříž ponocují až do jitra.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Očekávejž, Izraeli, na Hospodina; nebo u Hospodina jest milosrdenství, a hojné u něho vykoupení.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Onť zajisté vykoupí Izraele ze všech nepravostí jeho.