Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Gikan sa mga kahiladman, nagtuaw ako kanimo, Oh Jehova.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Ginoo, patalinghugi ang akong tingog: Papatalinghugi sa imong mga igdulungog Ang tingog sa akong mga pagpangaliyupo.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Kong ikaw, Jehova, magatimaan pa unta sa mga kasal-anan, Oh Ginoo, kinsa ba ang arang makabarug?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Apan adunay pagpasaylo diha kanimo, Aron ikaw takus gayud nga kahadlokan.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Nagahulat ako kang Jehova, ang akong kalag nagahulat, Ug sa iyang pulong milaum ako.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Ang akong kalag nagahulat sa Ginoo Labaw niadtong mga magbalantay nga nanagpaabut sa kabuntagon; Oo, labaw kay sa mga tawong-magbalantay nga nagapaabut sa kabuntagon.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Oh Israel, lumaum ka kang Jehova; Kay kang Jehova anaa ang mahigugmaong-kalolot, Ug kaniya anaa ang madagayaong pagtubos.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Ug siya magatubos sa Israel Gikan sa tanan niyang mga kasal-anan.