Zsoltárok 13

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Ki he Takimuʻa, ko e Saame ʻa Tevita. ‌ʻE Sihova, ʻe fēfē hono fuoloa? Mo hoʻo kei fakangalongaloʻi au? Ke taʻengata? ʻE fēfē hono fuoloa ʻo hoʻo fufū ho fofonga ʻiate au?

2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?

‌ʻE fēfē hono fuoloa mo ʻeku lauloto mo hoku laumālie, ʻo loto mamahi pē ʻi he ʻaho kotoa pē? ʻE fēfē hono fuoloa mo e fielahi kiate au ʻa hoku fili?

3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

‌ʻE Sihova ko hoku ʻOtua, ke ke tokanga mai pea ongoʻi au: fakamaama hoku mata, telia naʻaku mohe ʻi he mohe ʻoe mate;

4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

Telia naʻa pehē ʻe hoku fili, “Kuo u ikuna ia;” pea fiefia ʻakinautolu ʻoku fakamamahiʻi au ʻo kau ka ngaue.

5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

Ka kuo u falala ki hoʻo ʻaloʻofa; ʻo fiefia hoku loto ʻi hoʻo fakamoʻui.

6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Te u hiva kia Sihova, ko e meʻa ʻi heʻene fai lelei lahi ʻaupito kiate au.