Zsoltárok 13

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Doklej me boš pozabljal, oh Gospod? Na veke? Doklej boš svoj obraz skrival pred menoj?

2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?

Doklej se bom posvetoval v svoji duši, imel vsak dan bridkost v svojem srcu? Doklej se bo moj sovražnik poviševal nad menoj?

3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

Preudari in poslušaj me, oh Gospod, moj Bog. Razsvetli moje oči, da ne zaspim spanja smrti,

4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

da ne bi moj sovražnik rekel: »Prevladal sem proti njemu« in da se tisti, ki me mučijo, ne veselijo, ko sem omajan.

5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

Toda jaz sem zaupal v tvoje usmiljenje; moje srce se bo veselilo v tvoji rešitvi duše.

6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Prepeval bom Gospodu, ker je radodarno ravnal z menoj.