Zsoltárok 13

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

In finem, Psalmus David. Usquequo Domine oblivisceris me in finem? Usquequo avertis faciem tuam a me?

2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?

Quamdiu ponam consilia in anima mea, dolorem in corde meo per diem?

3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

Usquequo exaltabitur inimicus meus super me?

4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

Respice, et exaudi me Domine Deus meus. Illumina oculos meos ne umquam obdormiam in morte:

5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

ne quando dicat inimicus meus: Prævalui adversus eum. Qui tribulant me, exultabunt si motus fuero:

6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

ego autem in misericordia tua speravi. Exultabit cor meum in salutari tuo: cantabo Domino qui bona tribuit mihi: et psallam nomini Domini altissimi.