Zsoltárok 13

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

For the end, a Psalm of David. How long, O Lord, wilt thou forget me? for ever? how long wilt thou turn away thy face from me?

2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?

How long shall I take counsel in my soul, [having] sorrows in my heart daily? how long shall my enemy be exalted over me?

3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

Look on me, hearken to me, O Lord my God: lighten mine eyes, lest I sleep in death;

4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

lest at any time mine enemy say, I have prevailed against him: my persecutors will exult if ever I should be moved.

5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

But I have hoped in thy mercy; my heart shall exult in thy salvation.

6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

I will sing to the Lord who has dealt bountifully with me, and I will sing psalms to the name of the Lord most high.