Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

“Mula pa ng aking kabataan madalas akong lusubin nila,” hayaang sabihin ng Israel.

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

“Mula pa ng aking kabataan, nilusob nila ako, pero hindi nila ako natalo.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Inararo ng mga mang-aararo ang aking likuran; gumawa (sila) ng mahabang ukit na daan.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Si Yahweh ay matuwid, pinutol niya ang mga lubid ng masama.”

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Nawa malagay silang lahat sa kahihiyan at tumalikod silang mga napopoot sa Sion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Nawa maging tulad (sila) ng mga damo na nasa bubungan na nalalanta bago pa ito lumago,

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

na hindi na maaaring punuin ang kamay ng manggagapas o ang dibdib nilang nagtatali ng mga bungkos.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Nawa huwag sabihin ng mga dumadaan, “Nawa ang pagpapala ni Yahweh ay sumainyo; pinagpapala namin kayo sa pangalan ni Yahweh.”