Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

En vallfartssång. Mycken nöd hava de vållat mig allt ifrån min ungdom -- så säge Israel --

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

mycken nöd hava de vållat mig allt ifrån min ungdom, dock blevo de mig ej övermäktiga.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

På min rygg hava plöjare plöjt och dragit upp långa fåror.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Men HERREN är rättfärdig och har huggit av de ogudaktigas band.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

De skola komma på skam och vika tillbaka, så många som hata Sion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

De skola bliva lika gräs på taken, som vissnar, förrän det har vuxit upp;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

ingen skördeman fyller därmed sin hand, ingen kärvbindare sin famn,

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

och de som gå där fram kunna icke säga: »HERRENS välsignelse vare över eder! Vi välsigna eder i HERRENS namn.»