Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

En visa i högre choren. De hafva ofta trängt mig, allt ifrå min ungdom; så säge Israel;

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

De hafva ofta trängt mig, allt ifrå min ungdom; men de vordo mig icke öfvermägtige.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

De plöjare hafva plöjt på min rygg, och dragit sina fårar långa.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Herren, som rättfärdig är, hafver de ogudaktigas rep afhuggit.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Ack! att på skam komma måtte och tillbakavända, alle de som Zion hätske äro.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Ack! att de måtte vara såsom gräs på taken, hvilket förtorkas, förr än det uppskärs;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Af hvilkom skördemannen icke uppfyller sina hand, ej heller han, som binder kärfvarna, sin famn;

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Och de, som framom gå icke säga: Herrans välsignelse vare öfver eder; vi välsigne eder i Herrans Namn.