Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Pogosto so me prizadeli od moje mladosti, naj sedaj reče Izrael,

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

pogosto so me prizadeli od moje mladosti, vendar niso prevladali zoper mene.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Orači so orali na mojem hrbtu; svoje brazde so naredili dolge.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Gospod je pravičen; razsekal je vrvi zlobnih.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Naj bodo zbegani in obrnjeni nazaj vsi, ki sovražijo Sion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Naj bodo kakor trava na hišnih strehah, ki ovene preden zraste,

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

s čimer kosec ne napolni svoje roke niti kdor veže snope svojega naročja.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

[Naj] niti tisti, ki gredo mimo, ne rečejo: »Nad vami naj bo Gospodov blagoslov. Blagoslavljamo vas v Gospodovem imenu.«