Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Rwiyo rworwendo. Vakandidzvinyirira zvikuru kubva pauduku hwangu, Israeri ngaati,

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

“Vakandidzvinyirira zvikuru kubva pauduku hwangu, asi havana kundikunda.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Varimi vakarima musana wangu vakaita miforo yavo mirefu.”

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Asi Jehovha akarurama, akandisunungura pamabote avakaipa.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Vose vanovenga Zioni ngavadzorerwe shure nenyadzi.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Ngavaite souswa pamusoro pedenga remba, hunooma husati hwakura;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

mukohwi haangazadzi maoko ake nahwo, uye anounganidza haangazadzi maoko ake.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Vanopfuura nepo ngavarege kuti, “Maropafadzo aJehovha ngaave pamusoro pako; tinokuropafadza muzita raJehovha.”