Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Svētku dziesma. Tie mani daudzkārt apbēdinājuši no manas jaunības, tā lai Israēls saka;

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Tie mani daudzkārt apbēdinājuši no manas jaunības, bet tie mani nav pārvarējuši.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Arāji ir aruši uz manas muguras, tie savas vagas garas dzinuši.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Tas Kungs ir taisns, Viņš sacirtis bezdievīgo valgus.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Lai top kaunā un atpakaļ dzīti visi kas Ciānu ienīst.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Lai tie top kā zāle uz jumtiem, kas nokalst, pirms tā top plūkta,

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Ar ko pļāvējs nepilda savu roku, nedz kopiņu sējējs savu klēpi.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Un tie, kas garām iet, lai nesaka: Tā Kunga svētība lai nāk pār jums, mēs jūs svētījam Tā Kunga Vārdā.