Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Canticum graduum. Sæpe expugnaverunt me a iuventute mea, dicat nunc Israel.

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Sæpe expugnaverunt me a iuventute mea: etenim non potuerunt mihi.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Supra dorsum meum fabricaverunt peccatores: prolongaverunt iniquitatem suam.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Dominus iustus concidit cervices peccatorum:

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

confundantur et convertantur retrorsum omnes, qui oderunt Sion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Fiant sicut fœnum tectorum: quod priusquam evellatur, exaruit:

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

De quo non implevit manum suam qui metit, et sinum suum qui manipulos colligit.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Et non dixerunt qui præteribant: Benedictio Domini super vos: benediximus vobis in nomine Domini.