Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Canto dei pellegrinaggi. Molte volte m’hanno oppresso dalla mia giovinezza! Lo dica pure Israele:

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Molte volte m’hanno oppresso dalla mia giovinezza; eppure, non hanno potuto vincermi.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Degli aratori hanno arato sul mio dorso, v’hanno tracciato i loro lunghi solchi.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

L’Eterno è giusto; egli ha tagliato le funi degli empi.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Siano confusi e voltin le spalle tutti quelli che odiano Sion!

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Siano come l’erba dei tetti, che secca prima di crescere!

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Non se n’empie la mano il mietitore, né le braccia chi lega i covoni;

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

e i passanti non dicono: La benedizione dell’Eterno sia sopra voi; noi vi benediciamo nel nome dell’Eterno!