Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Dalla giovinezza molto mi hanno perseguitato, - lo dica Israele - Canto delle ascensioni.

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

dalla giovinezza molto mi hanno perseguitato, ma non hanno prevalso.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Sul mio dorso hanno arato gli aratori, hanno fatto lunghi solchi.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Il Signore è giusto: ha spezzato il giogo degli empi.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Siano confusi e volgano le spalle quanti odiano Sion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Siano come l'erba dei tetti: prima che sia strappata, dissecca;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

non se ne riempie la mano il mietitore, né il grembo chi raccoglie covoni.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

I passanti non possono dire: «La benedizione del Signore sia su di voi, vi benediciamo nel nome del Signore».