Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Waƙar haurawa. Sun yi mini danniya ƙwarai tun ina ƙarami, bari Isra’ila yă ce,

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

sun yi mini danniya ƙwarai tun ina ƙarami, amma ba su yi nasara a kaina ba.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Manoma sun nome bayana suka yi kunyoyinsu da tsayi.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Amma Ubangiji mai adalci ne; ya’yantar da ni daga igiyoyin mugaye.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Bari dukan waɗanda suke ƙin Sihiyona a juye da su baya da kunya.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Bari su zama kamar ciyawa a kan rufi, wadda takan bushe kafin tă yi girma;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

da ita mai girbi ba ya iya cika hannuwansa, balle wanda yake tarawa yă cika hannuwansa.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Kada masu wuce su ce, “Albarkar Ubangiji ta kasance a kanku; muna sa muku albarka a cikin sunan Ubangiji.”