< Zsoltárok 129 >

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
Ein Wallfahrtslied. Sie haben mich oft bedrängt von meiner Jugend auf (so sage Israel),
2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
sie haben mich oft bedrängt von meiner Jugend auf und haben mich doch nicht übermocht;
3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
auf meinem Rücken haben Pflüger gepflügt und ihre Furchen lang gezogen.
4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
Der HERR, der Gerechte, hat die Stricke der Gottlosen zerschnitten.
5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.
Es müssen zuschanden werden und zurückweichen alle, die Zion hassen;
6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.
sie müssen werden wie das Gras auf den Dächern, welches verdorrt ist, bevor man es ausrauft,
7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
mit welchem kein Schnitter seine Hand füllt und kein Garbenbinder seinen Schoß;
8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
von denen auch die Vorübergehenden nicht sagen: «Der Segen des HERRN sei mit euch! Wir segnen euch im Namen des HERRN!»

< Zsoltárok 129 >