Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Ein Wallfahrtslied. »Sie haben mich hart bedrängt von meiner Jugend an«

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

»sie haben mich hart bedrängt von meiner Jugend an, aber doch mich nicht überwältigt.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Auf meinem Rücken haben die Pflüger gepflügt und lange Furchen gezogen;

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

doch der HERR ist gerecht: er hat zerhauen der Gottlosen Stricke.«

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Zuschanden müssen werden und rückwärts weichen alle, die Zion hassen!

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Sie müssen gleichen dem Gras auf den Dächern, das dürr schon ist, bevor es in Halme schießt,

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

mit dem der Schnitter seine Hand nicht füllt, noch der Garbenbinder seinen Gewandbausch,

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

und bei dem, wer des Weges vorübergeht, nicht ruft: »Gottes Segen sei über euch! Wir segnen euch im Namen des HERRN!«