Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Ein Lied im höhern Chor. Sie haben mich oft gedrängt von meiner Jugend auf, so sage Israel,

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

sie haben mich oft gedrängt von meiner Jugend auf; aber sie haben mich nicht übermocht.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Die Pflüger haben auf meinen Rücken geackert und ihre Furchen lang gezogen.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Der HERR, der gerecht ist, hat der Gottlosen Seile abgehauen.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Ach daß müßten zu Schanden werden und zurückkehren alle, die Zion gram sind!

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Ach daß sie müßten sein wie das Gras auf den Dächern, welches verdorrt, ehe man es ausrauft,

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

von welchem der Schnitter seine Hand nicht füllt noch der Garbenbinder seinen Arm

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

und die vorübergehen nicht sprechen: “Der Segen des HERRN sei über euch! wir segnen euch im Namen des HERRN”!