Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Ein Stufenlied. - Sie haben mich schon oft von Jugend an bedrängt." So spreche Israel!

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

"Schon oft von Jugend an bedrängt, jedoch nicht überwältigt.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Mit meinem Rücken pflügten sie und dehnten ihre Ackerfelder in die Weite.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Der Herr jedoch, gerecht, zerhaut der Frevler Stränge."

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

In Schande sollen weichen all die Hasser Sions.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Sie seien wie das Gras auf Dächern, das vor dem Blühen schon verdorrt!

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Der Schnitter füllt nicht seine Hand damit, nicht seinen Schoß der Garbenbinder.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Und keiner der Vorübergehenden ruft: "Des Herren Segen über euch! Wir grüßen euch im Namen des Herrn."