Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Ein Stufenlied. / "Oft haben sie mich bedrängt von meiner Jugend an", / So möge Israel sprechen,

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

"Oft haben sie mich bedrängt von meiner Jugend an, / Doch sie haben mich nicht überwältigt.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Auf meinem Rücken haben Pflüger gepflügt / Und ihre Furchen lang gezogen.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Doch Jahwe, der Gerechte, / Er hat zerhaun der Frevler Strick."

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Zuschanden werden und rückwärtsweichen / Sollen alle, die Zion hassen.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Sie sollen dem Gras auf den Dächern gleichen: / Das ist schon dürr, noch ehe man's ausrauft.

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Damit füllt der Schnitter nicht seine Hand / Noch seinen Arm der Garbenbinder.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Die vorübergehen sagen auch nicht: / "Jahwes Segen sei über euch!" / Wir aber haben euch in Jahwes Namen gesegnet.