Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Cantique des degrés.

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Souvent ils m’ont attaqué depuis ma jeunesse, mais ils n’ont rien pu contre moi,

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Sur mon dos ont travaillé les pécheurs; ils ont prolongé leur iniquité.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Le Seigneur, qui est juste, a abattu la tête des pécheurs;

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Qu’ils soient confondus, qu’ils retournent en arrière tous ceux qui haïssent Sion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Qu’ils deviennent comme l’herbe des toits, qui, avant qu’on l’arrache, est desséchée;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Dont ne remplit pas sa main celui qui moissonne, ni son sein celui qui recueille les gerbes.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Et ils n’ont pas dit, ceux qui passaient: La bénédiction du Seigneur soit sur vous, nous vous bénissons au nom du Seigneur.