Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Een bedevaartslied. Van jongs af heeft men wreed mij mishandeld, Mag Israël wel zeggen;

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Mij hardvochtig gekweld sinds mijn jeugd, Maar nooit mij gebroken.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Ploegers hebben mijn rug beploegd, En lange voren getrokken;

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Maar Jahweh bleef trouw: De riemen der bozen sneed Hij stuk.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Beschaamd moeten vluchten Alle haters van Sion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Ze zullen worden als gras op de daken, Dat vóór het opschiet, verdort;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Waarmee geen maaier zijn hand kan vullen, Geen hooier zijn arm.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

En niemand zal in het voorbijgaan zeggen: "De zegen van Jahweh over u; Wij zegenen u in Jahweh’s Naam!"