< Zsoltárok 129 >

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
(Sang til Festrejserne.) De trængte mig hårdt fra min ungdom - så siger Israel
2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
de trængte mig hårdt fra min Ungdom, men kued mig ikke.
3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
Plovmænd pløjed min Ryg, trak lange Furer;
4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
retfærdig er HERREN, han overskar de gudløses Reb.
5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.
Alle, som hader Zion, skal vige med Skam,
6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.
blive som Græs på Tage, der visner, førend det skyder Strå,
7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
og ikke fylder Høstkarlens Hånd og Opbinderens Favn;
8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
Folk, som går forbi, siger ikke: "HERRENs Velsignelse over eder! Vi velsigner eder i HERRENs Navn!"

< Zsoltárok 129 >