Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Sang til Festrejserne.

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

De trængte mig haardt fra min Ungdom — saa sige Israel — de trængte mig haardt fra min Ungdom, men kued mig ikke.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Plovmænd pløjed min Ryg, trak lange Furer;

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

retfærdig er HERREN, han overskar de gudløses Reb.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Alle, som hader Zion, skal vige med Skam,

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

blive som Græs paa Tage, der visner, førend det skyder Straa,

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

og ikke fylder Høstkarlens Haand og Opbinderens Favn;

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Folk, som gaar forbi, siger ikke: »HERRENS Velsignelse over eder! Vi velsigner eder i HERRENS Navn!«