Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

De trængte mig haardt fra min Ungdom af — saa sige Israel! —

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

de trængte mig haardt fra min Ungdom af; dog kunde de ikke overvælde mig.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Plovmændene pløjede paa min Ryg, de droge deres Furer lange.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Herren er retfærdig, han overhuggede de ugudeliges Reb.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

De skulle beskæmmes og vige tilbage, alle de, som hade Zion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

De skulle blive som Græs paa Tagene, som tørres, førend nogen oprykker det;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

af hvilket Høstmanden ikke fylder sin Haand, ej heller den, som binder Neg, sin Arm.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Og de, som gaa forbi, sige ikke: Herrens Velsignelse være over eder! Vi velsigne eder i Herrens Navn.