Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Píseň stupňů. Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, rciž nyní Izraeli,

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Veliceť jsou mne ssužovali hned od mladosti mé, a však mne nepřemohli.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Po hřbetě mém orali oráči, a dlouhé proháněli brázdy své.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Ale Hospodin jsa spravedlivý, zpřetínal prostranky bezbožných.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Zahanbeni a zpět obráceni budou všickni, kteříž nenávidí Siona.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Budou jako tráva na střechách, kteráž prvé než odrostá, usychá.

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Z níž nemůže hrsti své naplniti žnec, ani náručí svého ten, kterýž váže snopy.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Aniž řeknou tudy jdoucí: Požehnání Hospodinovo budiž s vámi, aneb: Dobrořečíme vám ve jménu Hospodinovu.