Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Hodočasnička pjesma. “Mnogo su me od mladosti tlačili” - neka rekne sad Izrael!

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

“Mnogo su me od mladosti tlačili, ali me ne svladaše.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Po leđima su mojim orači orali, duge brazde povlačili.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Al' Jahve pravedni isiječe užeta zlikovcima!”

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Nek' se postide i uzmaknu svi koji mrze Sion!

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Nek' budu k'o trava na krovu što povene prije nego je počupaju.

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Žetelac njome ne napuni ruku ni naručje onaj koji veže snopove.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

A prolaznici nek' ne reknu: “Blagoslov Jahvin nad vama! Blagoslivljamo vas imenom Jahvinim!”