Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Nyimbo yoyimba pokwera ku Yerusalemu. “Andizunza kwambiri kuyambira ubwana wanga,” anene tsono Israeli;

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

“Andizunza kwambiri kuyambira ubwana wanga, koma sanandipambane.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Anthu otipula analima pa msana panga ndipo anapangapo mizere yayitali:

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Koma Yehova ndi wolungama; Iye wandimasula ku zingwe za anthu oyipa.”

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Onse amene amadana ndi Ziyoni abwezedwe pambuyo mwamanyazi.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Akhale ngati udzu womera pa denga la nyumba, umene umafota usanakule;

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

sungadzaze manja a owumweta kapena manja a omanga mitolo.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Odutsa pafupi asanene kuti, “Dalitso la Yehova lili pa inu; tikukudalitsani mʼdzina la Yehova.”