< Zsoltárok 129 >
1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.
Awit sa pagtungas. “Sukad pa sa akong pagkabatan-on kanunay silang nagsulong kanako,” tugoti nga mosulti ang Israel.
2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
“Sukad pa sa akong pagkabatan-on kanunay silang nagsulong kanako, apan wala pa gayod (sila) makabuntog kanako.
3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
Ang magdadaro nagdaro sa akong likod; gipalaloman nila ang agi sa daro.
4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
Matarong si Yahweh; putlon niya ang mga pisi sa mga daotan.
5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.
Hinaot nga maulawan silang tanan ug mangatras, kadtong nagdumot sa Zion.
6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.
Hinaot nga mahisama (sila) sa sagbot nga anaa sa ibabaw sa balay nga mangalaya sa dili pa kini motag-as,
7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
nga dili na magpuno sa kamot sa magtitigom o sa dughan sa tawo nga magbugkos niini.
8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
Hinaot nga kadtong moagi dili moingon, “Hinaot nga ang panalangin ni Yahweh maanaa kanimo; panalanginan ka namo sa ngalan ni Yahweh.”