< Zsoltárok 126 >
1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
Ein song til høgtidsferderne. Då Herren førde Sions fangar heim att, då var me som drøymande.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
Då fylltest vår munn med lått, og vår tunga med fagnadrop. Då sagde dei millom heidningarne: «Store ting hev Herren gjort mot desse.»
3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
Store ting hev Herren gjort mot oss, og me vart glade.
4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
Herre, før du våre fangar heim att som bekkjer i Sudlandet!
5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
Dei som sår med tåror, skal hausta med glederop.
6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
Dei gjeng av stad og græt og ber sitt såkorn. So kjem dei att med fagnadrop og ber sine kornband.