Zsoltárok 126

1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Canticum graduum. [In convertendo Dominus captivitatem Sion, facti sumus sicut consolati.

2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Tunc repletum est gaudio os nostrum, et lingua nostra exsultatione. Tunc dicent inter gentes: Magnificavit Dominus facere cum eis.

3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Magnificavit Dominus facere nobiscum; facti sumus lætantes.

4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

Converte, Domine, captivitatem nostram, sicut torrens in austro.

5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

Qui seminant in lacrimis, in exsultatione metent.

6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

Euntes ibant et flebant, mittentes semina sua. Venientes autem venient cum exsultatione, portantes manipulos suos.]