Zsoltárok 126

1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.