< Zsoltárok 126 >

1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
Waƙar haurawa. Sa’ad da Ubangiji ya dawo da kamammu zuwa Sihiyona, mun kasance kamar mutanen da suka yi mafarki.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
Bakunanmu sun cika da dariya, harsunanmu da waƙoƙin farin ciki. Sai ana faɗi a cikin al’ummai, “Ubangiji ya aikata manyan abubuwa dominsu.”
3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
Ubangiji ya aikata manyan abubuwa dominmu, mun kuwa cika da farin ciki.
4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
Ka maido da wadatarmu, ya Ubangiji kamar rafuffuka a Negeb.
5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
Waɗanda suka yi shuka da hawaye za su yi girbi da waƙoƙin farin ciki.
6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
Shi da ya fita yana kuka, riƙe da iri don shuki, zai dawo da waƙoƙin farin ciki, ɗauke da dammuna.

< Zsoltárok 126 >