Zsoltárok 126

1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Ein Wallfahrtslied. Als der HERR einst Zions Mißgeschick wandte,

2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Damals war unser Mund voll Lachens und unsre Zunge voll Jubels; damals sagte man unter den Heiden: »Der HERR hat Großes an ihnen getan!«

3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Ja, Großes hatte der HERR an uns getan: wie waren wir fröhlich!

4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

Wende, o HERR, unser Mißgeschick gleich den Bächen im Mittagsland!

5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

Die mit Tränen säen, werden mit Jubel ernten.

6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

Wohl schreitet man weinend dahin, wenn man trägt den Samen zur Aussaat; doch jubelnd kehrt man heim, mit Garben beladen.