Zsoltárok 126

1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Als Jahwe Zions Wandrer in die Heimat führte, / Waren wir wie Träumende.

2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Damals war unser Mund voll Lachens / Und unsre Zunge voll Jubels. / Damals sagte man unter den Heiden: / "Großes hat Jahwe an ihnen getan!"

3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Ja, Großes hat Jahwe an uns getan: / Darüber waren wir fröhlich.

4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

Wende nun, Jahwe, auch unser Geschick / Gleich Regenbächen im Mittagsland.

5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

Die mit Tränen säen, / Werden mit Jubel ernten.

6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

Wohl geht man jetzt mit Weinen dahin, / Indem man den Samen zur Aussaat trägt. / Aber man kommt mit Jubel an, / Indem man trägt seine Garben.