Zsoltárok 126

1 Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Píseň stupňů. Když zase vedl Hospodin zajaté Sionské, zdálo se nám to jako ve snách.

2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Tehdážť byla plná radosti ústa naše, a jazyk náš plésání; tehdáž pravili mezi národy: Veliké věci s nimi učinil Hospodin.

3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Učinilť jest s námi veliké věci Hospodin, a protož veselili jsme se.

4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

Uvediž zase, ó Hospodine, zajaté naše, tak jako potoky na vyprahlou krajinu.

5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

Ti, kteříž se slzami rozsívali, s prozpěvováním žíti budou.

6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

Sem i tam chodící lid s pláčem rozsívá drahé símě, ale potom přijda, s plésáním snášeti bude snopy své.