< Zsoltárok 124 >

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
Waƙar haurawa. Ta Dawuda. Da ba don Ubangiji ya kasance a gefenmu ba, bari Isra’ila yă ce,
2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
da ba don Ubangiji ya kasance a gefenmu ba sa’ad da aka auka mana,
3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
sa’ad da fushinsu ya ƙuna a kanmu, ai, da sun haɗiye mu da rai;
4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
da rigyawa ta kwashe mu, da ambaliya ta rufe mu.
5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.
Da ruwa mai hauka ya share mu ƙaf.
6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
Yabo ya tabbata ga Ubangiji, wanda bai bari aka yayyage mu da haƙoransu ba.
7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
Mun tsira kamar tsuntsu daga tarkon mai farauta; an tsinke tarko, muka kuwa tsira.
8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
Taimakonmu yana a sunan Ubangiji, Wanda ya yi sama da ƙasa.

< Zsoltárok 124 >