< Zsoltárok 124 >
1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
Kong dili pa si Jehova maoy kakapig namo, Ipasulti sa Israel karon,
2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
Kong dili pa si Jehova maoy kadapig namo, Sa diha nga ming-alsa ang mga tawo batok kanamo;
3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
Nan (sila) minglamoy na unta kanamo nga mga buhi, Sa diha nga misilaub ang ilang kaligutgut batok kanamo:
4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
Nan minglunop na unta kanamo ang mga tubig, Ang baha mibanlas na unta ibabaw sa among kalag;
5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.
Nan mingsalanap na unta sa ibabaw sa among kalag ang mga tubig nga palabilabihon.
6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
Dalayegon si Jehova, Nga wala magtugyan kanamo ingon nga tulokbonon ngadto sa ilang mga ngipon.
7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
Ang among kalag giluwas ingon sa langgam nga gikan sa lit-ag sa mga mangangayam: Ang lit-ag nabungkag, ug kami gipalingkawas.
8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
Ang among tabang anaa sa ngalan ni Jehova, Nga nagbuhat sa langit ug sa yuta.