< Zsoltárok 123 >

1 Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!
Canticum graduum. Ad te levavi oculos meos, qui habitas in cælis.
2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
Ecce sicut oculi servorum, in manibus dominorum suorum, Sicut oculi ancillæ in manibus dominæ suæ: ita oculi nostri ad Dominum Deum nostrum donec misereatur nostri.
3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
Miserere nostri Domine, miserere nostri: quia multum repleti sumus despectione:
4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
Quia multum repleta est anima nostra: opprobrium abundantibus, et despectio superbis.

< Zsoltárok 123 >