Zsoltárok 123

1 Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!

Canticum graduum. [Ad te levavi oculos meos, qui habitas in cælis.

2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

Ecce sicut oculi servorum in manibus dominorum suorum; sicut oculi ancillæ in manibus dominæ suæ: ita oculi nostri ad Dominum Deum nostrum, donec misereatur nostri.

3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

Miserere nostri, Domine, miserere nostri, quia multum repleti sumus despectione;

4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

quia multum repleta est anima nostra opprobrium abundantibus, et despectio superbis.]