< Zsoltárok 123 >

1 Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó!
Wallfahrtslieder. Zu dir erhebe ich meine Augen, der du im Himmel thronst.
2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
Fürwahr, wie die Augen der Knechte auf die Hand ihres Herrn, wie die Augen der Magd auf die Hand ihrer Herrin, so sind unsere Augen auf Jahwe, unseren Gott, gerichtet, daß er uns gnädig sei.
3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
Sei uns gnädig, Jahwe, sei uns gnädig, denn wir sind der Verachtung gründlich satt!
4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
Gründlich satt ist unsere Seele des Hohns der Sicheren, der Verachtung der Stolzen.

< Zsoltárok 123 >