Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Orin fún ìgòkè. Ti Dafidi. Inú mi dùn nígbà tí wọ́n wí fún mi pé, “Ẹ jẹ́ kí á lọ sílé Olúwa.”

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Ẹsẹ̀ wa yóò dúró ní ẹnu ibodè rẹ, ìwọ Jerusalẹmu.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalẹmu, ìwọ tí a kọ́ bí ìlú tí o fi ara mọ́ra pọ̀ ṣọ̀kan.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Níbi tí àwọn ẹ̀yà máa ń gòkè lọ, àwọn ẹ̀yà Olúwa, ẹ̀rí fún Israẹli, láti máa dúpẹ́ fún orúkọ Olúwa.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Nítorí ibẹ̀ ni a gbé ìtẹ́ ìdájọ́ kalẹ̀, àwọn ìtẹ́ ilé Dafidi.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Gbàdúrà fún àlàáfíà Jerusalẹmu; àwọn tí ó fẹ́ ọ yóò ṣe rere.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Kí àlàáfíà kí ó wà nínú odi rẹ̀, àti ìre nínú ààfin rẹ̀.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Nítorí àwọn ọkùnrin àti àwọn ẹgbẹ́ mi èmi yóò wí nísinsin yìí pé, kí àlàáfíà kí ó wà nínú rẹ̀.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Nítorí ilé Olúwa Ọlọ́run wa, èmi yóò máa wá ìre rẹ̀.