Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

«Yuⱪiriƣa qiⱪix nahxisi» Ular manga: «Pǝrwǝrdigarning ɵyigǝ qiⱪayli» — deginidǝ, Xadlandim.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Putlirimiz dǝrwaziliring iqidǝ turuxⱪa nesip boldi, i Yerusalem!

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

I Yerusalem, sǝn jipsilaxturulup rǝtlik selinƣan bir xǝⱨǝrdursǝn;

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Ⱪǝbililǝr u yǝrgǝ qiⱪidu, Yaⱨning ⱪǝbililiri qiⱪidu; Israilƣa berilgǝn kɵrsǝtmǝ boyiqǝ, Pǝrwǝrdigarning namiƣa tǝxǝkkür eytix üqün qiⱪidu.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Qünki u yǝrdǝ ⱨɵküm qiⱪirixⱪa tǝhtlǝr selindi, Dawutning jǝmǝtidikilǝrgǝ tǝhtlǝr selindi.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Yerusalemning aman-hatirjǝmlikini izdǝp dua ⱪilinglar; Seni sɵygǝnlǝr ronaⱪ tapidu.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Istiⱨkamliring iqidǝ aman-hatirjǝmlik bolsun, Ordiliring iqidǝ awat-aramliⱪ bolsun!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Ⱪerindaxlirim ⱨǝm yar-buradǝrlirim üqün, Mǝn: «Aman-hatirjǝmlik iqingdǝ bolsun» — dǝymǝn.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Pǝrwǝrdigar Hudayimizning ɵyi üqün, Sening ronaⱪ tepixingƣa intilimǝn!