Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

«Yuqirigha chiqish naxshisi» Ular manga: «Perwerdigarning öyige chiqayli» — déginide, Shadlandim.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Putlirimiz derwaziliring ichide turushqa nésip boldi, i Yérusalém!

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

I Yérusalém, sen jipsilashturulup retlik sélin’ghan bir sheherdursen;

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Qebililer u yerge chiqidu, Yahning qebililiri chiqidu; Israilgha bérilgen körsetme boyiche, Perwerdigarning namigha teshekkür éytish üchün chiqidu.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Chünki u yerde höküm chiqirishqa textler sélindi, Dawutning jemetidikilerge textler sélindi.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Yérusalémning aman-xatirjemlikini izdep dua qilinglar; Séni söygenler ronaq tapidu.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Istihkamliring ichide aman-xatirjemlik bolsun, Ordiliring ichide awat-aramliq bolsun!

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Qérindashlirim hem yar-buraderlirim üchün, Men: «Aman-xatirjemlik ichingde bolsun» — deymen.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Perwerdigar Xudayimizning öyi üchün, Séning ronaq tépishinggha intilimen!