Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ɔsoroforo dwom. Dawid de. Me ne wɔn a wosee me sɛ, “Ma yɛnkɔ Awurade fi” no ani gyei.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Yegyinagyina wʼaponkɛse ano, Yerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Wɔakyekyere Yerusalem yiye sɛ kuropɔn wahyehyɛ mu nneɛma fɛfɛ.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Ɛhɔ na mmusuakuw no kɔ, Awurade mmusuakuw no, Wɔkɔkamfo Awurade din, sɛnea nhyehyɛe a wɔde ama Israel no te.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Ɛhɔ na atemmu nhengua no sisi, Dawid fi nhengua no.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Monsrɛ asomdwoe mma Yerusalem se, “Ma wɔn a wɔdɔ wo no nnya bammɔ.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Ma asomdwoe mmra wʼafasu mu na bammɔ mmra wʼaban mu.”

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Me nuanom ne me nnamfonom nti, mɛka se, “Asomdwoe ntena wo mu.”

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Awurade yɛn Nyankopɔn fi nti, mɛhwehwɛ wo yiyeyɛ.